Voltam pedagógustüntetésen. Azért voltam ott, mert komolyan gondolom, hogy ami az utóbbi években az oktatással, a pedagógusokkal, a gyerekekkel történik, az elfogadhatatlan és felháborító.

Ugyan nem vagyok valami nagy ordítozó, de hallani hallom, hogy mi történik körülöttem.

Orbán takarodj! - Ezt ne üvöltsék, ezt nem szabad, itt nem politizálunk. (Jó. Akkor mit csinálunk?)

Orbán úr! Legyen szíves távozni! - Ezt se, ez nem politikai rendezvény. (Jó, ezt a tüntetők nem egészen komolyan skandálták)

Európa! - Viselkedjenek! (He?)

Szabad ország! Szabad oktatás! - Elfogadhatatlan, hogy itt hangoskodnak. (Hogy ezzel mi volt a baj, végképp nem tudom.)

Azt gondolom, hogy az érdekvédelemnek, a szakszervezeteknek fel kellene nőni a feladathoz végre. Nem lenne jó, ha tőlem tudnák meg, de szakszervezetesdit csinálni az igenis POLITIKA. És amikor már minden konzultáció kifutott, amikor nem hatnak az érvek, amikor a szakmai szervezetek, civilek már rég ordítják, hogy ELÉG VOLT, akkor a szakmai érdekvédelmi szervezeteknek is velük együtt kellene ordítani. Továbbá fel kellene ismerniük, hogy ami az ágazatukban történik, az nem mindig a hatalom hozzá nem értő kapkodása, hanem néha nagyon is komoly szándékok húzódnak meg mögöttük, egy rendszer (segítek: NER) részeként. Például át szeretnék formálni a társadalmat. Mégpedig olyanná, amilyet mi nem szeretnénk.

Vagy szeretnénk, ha csak egy szűk, kiváltságos réteg járhatna gimnáziumba, egyetemre? Jó az, ha a szakiskolák félanalfabétákat képeznek, akik el vannak vágva a továbbtanulástól? Vagy szeretnénk olyan társadalmat, ahol a társadalmi mobilizáció csak lefelé működik? Ahol ha egyszer cipőfelsőrész-készítő lettél, egész életedben az maradsz? Szeretnénk olyan társadalmat, ahol mindenkinek mindenhol ugyanazt a központilag meghatározott, agymosó baromságot oktatják?

Nem?

Akkor nem azt kell mondani egy tüntetésen, hogy LÉCCI, hanem azt, hogy ELÉG VOLT, TAKARODJON MINDENKI, AKI EZÉRT FELELŐS!