Olvasom, hogy az elmúlt 48 óra leforgása alatt a rezsicsökkentést támogató aláírásokat gyűjtő Fidesz aktivisták két ízben is bántalmazás áldozataivá váltak. Selmeczi Gabriella és Kocsis Máté szerint a támadások mögött a baloldal által gerjesztett gyűlölethullám, mi több, személyesen Bajnai Gordon és "katonái" állnak, akik a székházfoglalások és egyéb erőszakos fellépések után attól sem riadnak vissza, hogy ártatlan aktivistákra rontsanak.

A legnagyobb ellenzéki párt nevében Mesterházy Attila sietett leszögezni, hogy „az MSZP továbbra is elítél minden olyan erőszakos cselekedetet, amely bármely magyar állampolgár testi épségét fenyegeti, veszélyezteti, vagy másokat erre buzdít”, az Együtt2014-PM pártszövetség az MTI-hez eljuttatott közleményében pedig egyenesen együttérzéséről biztosította a megtámadott aktivistákat. Véleményükkel egybecseng az a tengernyi üzenet és hozzászólás a Facebookon, melyben az erőszak, az agresszió minden formájától irtózó polgárok megdöbbenésüknek adtak hangot, egyesek közülük felhívások formájában igyekeztek világgá kürtölni, "Ne verd meg a fideszest!" - vagyis ne verd, mert mi, baloldaliak mások vagyunk.

Előrebocsátom, magam is azok közé tartozom, akik mélyen elítélik, sőt, egyenesen megvetik az erőszakot, ám ezúttal kevésbé az ökölcsapások, sokkal inkább az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik reakciói verték ki nálam a biztosítékot.

Ami pénteken Rákoskeresztúron, szombaton pedig Óbudán történt, nem más, mint agresszív alakot öltő önvédelem. A kilátástalanságba hajszolt, megnyomorított, többszörösen megalázott és jogfosztott társadalmi csoport válasza a kormányzópártok felől napi rendszerességgel érkező arculcsapásokra. Mert arcba sújtani nemcsak ököllel, de törvényekkel, rendelkezésekkel és cinikus nyilatkozatokkal is lehet. Alkalmasint még jobban is fáj, főleg, ha kitartóan alkalmazzák.

De nem, a baloldal nem ilyen. A baloldal megmutatja, hogy ebben is különbözik azoktól, akik a "béke" és "szeretet" jegyében savat öntenének mások pofájába, akik betörik a másként gondolkodók orrát, akik diákokat fenyegetnek amiatt, hogy ők nem stadionépítésre, hanem az oktatás fejlesztésére költenék az adófizetők pénzét, akik felgyújtják fél Budapestet és akik nyomán romhalmazzá változik a belváros. A baloldal nem ilyen. A baloldal együttérez a megtámadott aktivistákkal, akik egy álnok és hazug ügyben a kormánypárt mellé állva önkéntesen közreműködnek a választópolgárok megtévesztésében, és akik immár nemcsak az ajtónkig, de egészen az ágyunkig tolakodhatnak az aláírásgyűjtő íveikkel. Megtehetik, törvény van rá. A baloldal azonban elítéli az erőszakot, a baloldal nemcsak demokratikus, de egyszersmind elegáns: fehér kesztyűben kíván birokra kelni az ellenféllel, aki precíziós rakétákat lő ki rá. Mármint elsősorban nem Mesterházy Attilára vagy Bajnai Gordonra, hanem azon honpolgárokra, akik döntésük következtében vagy pusztán származásuk, társadalmi helyzetük révén nem részei (nem is lehetnek részei) az orbáni Nemzeti Együttműködés Rendszerének.

Azt már tudjuk, hogy ki védi meg a Fidesz aktivistáit: megvédi őket a Fidesz, s vele együtt az MSZP és az Együtt-PM is. De ki véd meg minket, az orbáni Magyarország egyszerű, köznapi áldozatait, akik nemcsak alkalmi szócsatákra, hanem vérre menő küzdelmekre kényszerülünk egy torz és erőszakos rendszerrel szemben, mely csaták tétje nem 2 vagy 5 százalékpontnyi népszerűségvesztés, hanem maga a megélhetés, az élethez, méghozzá a szabad élethez fűződő, manapság erősen megtépázott jog? Ki véd meg minket a hazánk felett regnáló cinikus hatalomtól és annak elvtelen kiszolgálóitól? Mondja, kedves Mesterházy úr, kedves Bajnai úr, ki véd meg engem a hozzám becsöngető, képembe röhögő fideszes aktivistától - ki véd meg, mert Önök így biztosan nem! Tudják, én 2013-ben már nem "különb" akarok lenni, hanem szabad, egy félelem nélkül élő, munkáját nyugalomban végző ember, családapa. Ha tetszenek végre érteni...

S ti pedig, kedves baloldali érzelmű honfitársak, akik egymással versenyre kelve ítélitek el az elmúlt két nap erőszakos megnyilvánulásait... amikor majd április 21-én, az Élet Menete napján az ablakotok alatt húznak el az "Adj gázt!" felvonulás rasszista motorosai, amikor majd a Hitler-hasonmással fotózkodó Szőke Feri és társai ismét kicsavarják a lányotok vagy valamely ismerősötök karját, s amikor Hanti Vilmos megint kap egyet a szeme alá, mert volt mersze szót emelni az ország fasizmus felé sodródása ellen, akkor dőljetek hátra nyugodtan a karosszékeitekben és mély elégedettséggel mormoljátok magatok elé: "De mi legalább nem vagyunk olyanok, mint ők..." S legyen ez a mantrátok mindaddig, amíg a kormányzó pártok az emberi tartás utolsó morzsáit is ki nem szipolyozták belőletek.

Az igazi arcul csapás ugyanis nem a Fidesz aktivistáit érte, hanem minket, akik magukra maradtunk. Magunkra maradtunk egy már csak virtuálisan (vagy úgy sem) létező jogállam, egy talmi-demokrácia közepén, ahol a védelem és a kiállás inkább megilleti az országot romba döntő, minden cselekedetében erőszakos és jogtipró hatalom önkéntes talpnyalóit, mint a hatalomnak kiszolgáltatott polgárokat. Még az ellenzék oldaláról is.

Kedves barátaim, ne legyenek illúzióitok. Miközben hangzatos szavakkal a békesség és a demokratikus eszközök mellett érveltek, jót mulat rajtatok a gátlástalanság, a kubatovi eszközrepertoár, az izmokba és tart fejekbe öltözött cinizmus. Amíg ti a Fidesz aktivistáit sajnáljátok, ide hallatszik Selmeczi Gabriella és Kocsis Máté röhögése.

Pedig ezt a levest a Fidesz főzte magának. S hogy szól a mondás? Aki főzte, az is egye meg...

Kép: nepszava.com