A mai nap még a gyászé. A holnap a háborúé. Mert bárki bármit is állít, ez háború. Egy olyan háború, aminek létéről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hiszen jórészt a nyugati civilizáció határain kívül zajlanak a harci események, de – mint ahogyan a pénteki párizsi események is mutatják – időről-időre borzalmas emlékeztetők érkeznek: háború van.

És mostantól ezt a háborút nem csak távoli országokban kell vívnunk az iszlám szélsőségesek ellen, hanem saját falainkon belül, a saját szélsőségeseink ellen is. Már a támadás éjszakáján magukra találtak szélsőségeseink, akik menekültellenes, iszlámellenes, szabadságellenes gondolataikkal bombázzák a közbeszédet. Akiknél a menekült egyenlőt jelent a bűnözéssel, az iszlám a terrorizmussal, a szabadság az értékvesztéssel. És persze ott vannak még azok is, akik nem is olyan régen még úgy nyilatkoztak, hogy „az iszlám az emberiség egyetlen esélye a globalizmus és a liberalizmus sötétségével szemben” (Vona).

Azok is, akik nem kísérik figyelemmel a világ eseményit, pénteken megtapasztalhatták, hogy mi is folyik „körülöttünk”; mi az, ami elől milliók menekülnek a Közel-Keletről és Afrika egyes térségeiből. Európai szemmel ma már felfoghatatlan, hogy vallásod, világnézeted, etnikai hovatartozásod miatt választás elé állít egy háború: menekülsz vagy meghalsz, esetleg behódolsz. Viszonylagos anyagi jólétünk és szabadságunk védőburka távolivá teszi számunkra ezeket az eseményeket. Pedig mindig is közünk volt hozzá, de Európa feladata nem a távoltartás, hanem a megoldásra való törekvés kell, hogy legyen.

Például a menekültkérdés megoldása nem a kvóták, beléptetés és hasonlók rendszerében keresendő, hanem az okok megszüntetésében. Természetes, hogy a menekülteket, ha már kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat, hazájukat, el kell helyezni, be kell őket illeszteni a rendszerbe, de talán hamarabb abban is segíteni kellett volna őket, hogy ne kelljen eljönniük onnan, ahonnan elmenekültek. És közben nem szabad elfeledkezni arról, hogy Európa, a Nyugat egyszersmind egy értékrendszer is, nem csak gazdasági-, hadi potenciál, vagy a hely, ahol élünk.

Amennyiben Európa válasza erre az egész helyzetre az lesz, hogy iszlámellenes, xenofób, rendpárti cselekvésre és nyelvezetre vált, akkor a nyugati világ veszíteni fog. Európa a szabadság és a liberális értékrend bölcsője, nem árulhatja el.