Miért ne?

Március 15-én - lévén hagyomány lassan - úgy gondoltam, hogy kimegyek az utcára. Orbán beszédére nem voltam kíváncsi, a pártok megemlékezései nem érdekelnek, elmentem hát a Keletihez, majd elgyalogoltam az Astoriához.

umk.jpg

168ora.hu

Végighallgattam a beszédeket, az elején kissé összeszedetlennek tűnt, bár Parti Nagy jókat mondott, de a végére csak kisült belőle valami. Jól szervezett és tartalmas tüntetés sikeredett a végére, úgy jöttem el, hogy magamban azt mondogattam, hogy "talán, talán elindulhat valami". Messze ez volt az utóbbi idő legértelmesebb politikai innovációja a civilek részéről (talán ide vehetjük az ellenzéki pártokat is, bár a PM az alapjövedelemmel legalább valami merőben új dologgal próbálkozott).

Persze nem Magyarországon élnénk, ha az első hírek után nem lenne tele azzal a balliberális sajtó, hogy túlzottan bonyolultak a kérdések, nem lehet velük megszólítani az embereket, úgysem érdekel senkit, úgysem tudják összegyűjteni, nem támadják eléggé az Orbán-rendszert, és különben is, kik ezek, hogy ilyet mernek csinálni...

Utána is néztem legott a kérdéseknek. Bonyolultak? Igen. Egy sor formai követelménynek kell megfelelniük, hogy egyáltalán a Nemzeti Választási Bizottság elé kerülhessenek. De ha ezeket egy újságíró, egy elemző túl bonyolultnak tartja, akkor menjen inkább bontott csirkét csomagolni a baromfiüzembe. De tényleg.

umk3.jpg

Mti

A kérdéseket el lehet és kell magyarázni az embereknek, de talán nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy ezek a kérdések, a kérdésekről tartandó esetleges népszavazás alkalmas-e arra, hogy elkezdje bontani a NER-t. A lényeg az, hogy alkalmas-e arra a kezdeményezés, hogy az ellenzék tematizálja a közéletet. A kérdés az, hogy az embereknek csakugyan elegük van abból, hogy Rogán lakása fény hatására növekedésnek indul, vagy abból, hogy a fideszes politikusok családjai soktízmilliós ingatlanokat vesznek(első négy kérdés), vagy abból, hogy Paks kettőről az életben nem fogunk tudni semmit, de sorolhatnám tovább.

Ez a referendum egy nagy vállalás. Tényleg nagy. De miért ne sikerülhetne? Kell hozzá egy csomó dolog: civilek, szakszervezetek, politikai pártok, kormánnyal elégedetlen közhangulat, mi emberek. Meg az, hogy a sajtó munkatársai ne fanyalogjanak azonnal, ha valaki valamivel próbálkozik.