Mesterházy Attila és az őzikeszemek, avagy a szocialista szeplőtelenség jelenségéről

Az elmúlt napokban szinte alig akadt olyan újság vagy hírportál, nem beszélve a közösségi média felületeiről, ahonnan ne záporoztak volna a dehonesztáló megjegyzések Bajnai Gordon fejére, amiért a volt miniszterelnök nem ült le tárgyalni hétfőn (vagyis ma) az MSZP-vel az ellenzéki összefogás kérdéseiről. Bár Bajnai idejekorán világossá tette, milyen meggondolások alapján javasolta június havát az ellenzéki tárgyalások kezdő dátumának, Mesterházy Attila szocialista pártelnök és Török Zsolt szóvivő azonmód megragadták az alkalmat, hogy Bajnait a széles nyilvánosság előtt az összefogás kerékkötőjeként tüntessék fel. "Miért taktikáznak az E14 vezetői?" – kérdi Török Zsolt szóvivő a Facebookon megdöbbenést színlelve, hiszen „ha a szándék megszületett és kimondatott, felesleges júniusig elodázni a megvalósítást. Az ország progresszív része megoldásra vár. Tárgyaljunk!" Török Zsoltnak igaza van: az ország felett regnáló, Magyarországot romba döntő Orbán-rezsim eltakarításához kizárólag a demokratikus ellenzéki erők összefogásán keresztül vezet az út. A rezsimváltásnak azonban a pártok megegyezése ugyan lényeges, ám korántsem elégséges feltétele. Az a pofátlan és sunyi hozzáállás, amivel az MSZP és bértollnokai ehhez a mostani esethez viszonyulnak, elég világosan kifejezi, miért is volna már időszerű leszámolni a populista és végtelenségig demagóg politikával.

Miért is írom ezt? Talán azért, mert az a hírhedten gyatra magyar emlékezőtehetség, mely Orbán Viktort másodízben is képes volt hatalomra emelni, Mesterházy Attilát és pártját esetleg cserbenhagyhatja. Nézzük, kik és milyen erkölcsi magaslatokból vádolják az eredendően az összefogásért megalakult szervezet, az Együtt 2014 első emberét időhúzással, az ellenzéki tárgyalások szabotálásával.

Az a párt, melynek kiszivárgott, belső használatra szánt stratégiai tanulmánya a kétpólusú politika helyreállítását írta elő, „mesterségesen" megteremtendő egy olyan szituációt, melyben nem jut hely másnak a „két nagy", vagyis a Fidesz és az MSZP mellett, nem átallja most magát az ellenzéki összefogás legfőbb propagátoraként feltüntetni. Ez a párt két éven keresztül gyakorlatilag hallani sem akart semmiféle valós választási együttműködésről, a megkereséseket vagy mondvacsinált indokokkal hárította el, vagy azokra Mesterházy Attila viszont meghívásának kézbesítésével felelt. Ez a párt inkább vette körbe magát érdemi támogatottsággal nem bíró, Schmuck Andor kaliberű szatellit szervezetekkel, csakhogy ne kelljen odaülnie egy olyan ellenzéki kerekasztalhoz, melynek megalakítására Bajnai Gordon tett javaslatot az Együtt 2014 nevében. Ez a párt a közelmúltban még az alkotmánymódosítás elleni közös ellenzéki tiltakozás mögül is kihátrált, mondván, „nekik most május 1. a fontosabb". Ez a párt, a Magyar Szocialista Párt, most az összes befolyása alatt álló médium és publicista hathatós segédletével szűzkurvaként (elnézést!) tetszeleg a magyar politika színpadán, Mesterházy Attila pedig naponta ötvenhétszer elmondja, hogy „Meglepetésemre Bajnai Gordon ismét nemet mondott." Az a pártelnök mondja ezt, aki két hónappal ezelőtt a HVG-nek adott interjúban még egészen másképp vélekedett az ellenzéki összefogás menetrendjéről: „Nekünk ebben világos menetrendünk van. 2013 végére derül ki, hogy a szövetségben ki milyen súllyal és milyen szerepben fog részt venni. Addig mindenkinek dolgoznia kell, szavazókat kell gyűjteni."

Meglehet, hogy Mesterházy mindezt büntetlenül megteheti Bajnai Gordonékkal. Elvégre az a párt, mely szavaiban megtisztulást és megújulást hirdet, majd bajaferiket és veresjánosokat delegál a tárgyalóasztalokhoz, nyilván nem megy a szomszédba egy kis hazugságért, mellébeszélésért, demagógiáért vagy populizmusért. Esetleg ebbe a jóízű populizmusba még a rezsicsökkentés elvi helyeslése is beleférhet, noha arról minden józan gondolkodású ember tudja, hogy orbitális parasztvakítás, s valójában éppen hogy növeli az elszegényedett rétegekre nehezedő terheket. Lehetséges, hogy a szocialistáknál úgy vélekednek, hogy hazánkban még mindig nem elég rossz a helyzet, még mindig nem eléggé általános a jogi és egzisztenciális értelemben vett kiszolgáltatottság ahhoz, hogy a politika szereplői a nemzet érdekeit a személyes érvényesülés, a hatalomhoz való ragaszkodás elé helyezzék. Nem tanulnak a hibákból, pedig 2010-ben már megízlelhették, milyen az, amikor a választópolgárok megbüntetik a pártot.

Oly sokszor hallottuk már, hogy az MSZP nélkül nincs kormányváltás. Nem is vonta kétségbe senki. Ugyanakkor a közvéleménykutatók adatai, illetve az időközi választások eredményei alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az MSZP-vel együtt sem, amennyiben a potenciális szövetségesekkel szemben felmutatott szocialista hübrisz tartósnak bizonyul. Legnagyobb ellenzéki pártnak lenni ugyanis nemcsak érdem és privilégium, hanem egyszersmind felelősség is. Méghozzá jókora.

Ti pedig, kedves baloldali vagy Fidesztől elfordult választópolgárok, ne aggódjatok! Ellenzéki összefogás lesz, elvégre még Mesterházy Attila sem gondolhatja komolyan, hogy Schmuck Andor és Árok Kornél vállain mászhat fel a miniszterelnöki székig. Hogy aztán mi, egyszerű polgárok bírjuk-e gyomorral a megállapodásig elvezető utat, az már más kérdés. Talán...